Megújuló biometán

Biometán alatt általában a különböző fajtájú biomasszából előállított, nem-fosszilis, tehát megújuló metánt értünk, melynek tulajdonságai gyakorlatilag megegyeznek a földgázzal, aminek fő összetevője szintén a metán, a biometán ősi, nem-megújuló formája. Tágabb értelmezésben a biometán kifejezést használhatjuk minden olyan esetben, amikor a szénatom biológiai eredetű, tehát biomasszából származik vagy a metán szintézis biológiai folyamatban valósul meg.

A biometán üzemanyag-komponensként nagyszerűen egészíti ki a földgázt, minthogy érdemben javítja annak üvegházhatású gáz kibocsátási mutatóit. Az előttünk álló 10-15 évben a biometán üzemanyag célú felhasználása jelentős mértékben növekedni fog szerte Európában. Ez különösen igaz azokra az államokra, ahol a döntéshozók elfogadják, hogy a kőolajalapú folyékony üzemanyagok (benzin, gázolaj) részarányát középtávon elsősorban gázhajtással lehet csökkenteni, sűrített (CNG) vagy cseppfolyósított (LNG) földgáz/biometán formájában.

Szennyvíztisztító alapú biometántermelés

A biamoetán fajtái és előállításuk a következők lehetnek:

Biológiailag lebontható szerves anyag

A leggyakoribb és egyben ez is a legrugalmasabb a feldolgozható alapanyagok tekintetében. A szubsztrátumok lehetnek:

  • a mezőgazdaság hulladékai, melléktermékei (almos trágya, hígtrágya, zöldség hulladék, kukoricaszár, stb.);
  • az élelmiszeripar és italgyártás hulladékai (vágóhídi hulladék, gyümölcs préselvény, tejzsíriszap, cukorrépa szelet, konzervgyári hulladékok, stb.);
  • kommunális hulladék biológiailag lebontható része;
  • lejárt szavatosságú vagy fogyasztásra valamilyen okból alkalmatlan élelmiszer, konyhai hulladék, stb.;
  • szeszmoslék, törköly, vinasz az alkoholgyártásból;
  • folyékony halmazállapotú ipari hulladékok (például a papírgyártásból);
  • az anaerob fermentáció céljára termesztett elsődleges energianövények (silókukorica, cukorcirok, cukorrépa, takarmányrépa, csicsóka, szarvasi fű, stb.);
  • másodvetések;
  • zöld területek (parkok, stb.) gondozásából keletkező biomassza biológiailag lebontható része.

A különféle másodvetések és növénytermesztési melléktermékek (kukoricaszár, borsószalma, stb.) biogáz üzemi hasznosítása jelentős vidékfejlesztési hatású, hozzájárul növénytermesztésünk szerkezetének átalakításához, új munkahelyek teremtéséhez, így nem csak a mezőgazdaság és az abból élők, hanem az egész nemzetgazdaság számára előnyös.

Szennyvíziszap

A biogáz termelést a modern szennyvízkezelési technológia szerves részeként valósítják meg, az anaerob fermentáció elsődleges alapanyagát a különféle szennyvíziszapok képezik. Az utóbbi időben egyre inkább terjed a kofermentáció, azaz a szennyviziszap és más szerves hulladékok együttes feldolgozása.

Depónia

A depóniatelepeken a lerakott hulladékból anaerob körülmények között keletkező biogázt gyűjtik össze és hasznosítják.

Lignocellulóz biomassza

Az alapanyag szilárd halmazállapotú, magas cellulóz tartalmú biomassza (fafeldolgozás, bútoripar hulladékai, erdőgazdálkodásból, erdőgondozásból származó biomassza, energia erdők, stb.), amelyet termokémiai úton gáz halmazállapotúvá alakítanak át.

Biogáz

A biogáz előállítása során biomasszából származó széndioxidból és hidrogénből termelnek biometánt, ahol a szükséges elektrolízishez jellemzően megújuló alapon termelt villamos energiát használnak fel. A metánszintézis mind kémiai, mind biológiai úton megvalósítható.

Víz és CO2 (Power-to-Gas, szintetikus metán)

A szénforrás ebben az esetben nem feltétlenül biomassza, tehát az így előállított terméket azon az alapon tekinthetjük biometánnak, hogy a metánszintézis biológiai eljárással, mikrobák révén jön-e létre.